----------------------------------------
2026-tól ----------------------------------------
eletversek5.htm
-----------------------
Állítólag majdnem minden emberit
kibír az ember. Lehet, a végletekben,
de a rossz többülését a hétközszerben
rég rühellem! Rohadjon le rólam!
Fosztott fohásza vesztületben -
Elég fájó nekem a lényegtelen.
- 2026. 1. 2.
És kisütött a nap
--------------------
És kisütött a nap,
kiszökött a ködből a különült örökzöld,
feléledt a fény, s már tavaszt lélekzek én.
Kint hóleplezte szépségek látszódnak,
madarak, mókusok a fákon játszanak,
és valóvá tombolna a vágy, s az akarás,
e kellékpróbán, az élet kikeletén.
Nyitottam az ablakot és kihúztam magam,
a szívem indulót dobolt, még ha csak
elsietett létlázongás is volt ez,
az elaludt, e fellétezés lehetébe izzadt tél,
tavaszjátszó reggelén!
- 2026. 1. 3.
Végzem
-----------
Végzem, még nem végeztem,
fiatalabb a korom kormánál a
gondolat, s a testem, a lélek a
szentülhető ígéret, és hűséges
egyetlenem, a tehetségem. A
többim, gyermekemnél, tartó
szeretőmnél, épp barátomnál,
s na, már hisztizik, követel,
lényegüléséért szövegel a vers,
de csitt, elvégzem a végzetem,
s az életem, a továbbiakban e
lényegem, párzik az érdekemben.
- 2026. 1. 6.
Tél lényeg
-------------
Szottyad a hó, már nem uralkodó,
a nyomok alján gyűlik a tél könnye
a latyak, úgy tűnik, estére nem marad.
Eső jön, aztán vissza a fagy és a jég,
s ebben az idényben nem síeltem még,
mindig ilyen tájban szoktam, persze
a Tátrában, tán Eplényben, Mátrában,
ahogy az idő, pénz, s a barátnőm
tűrése engedte, talán most is, ha a
mostani benne lenne. A haverok már
nem síelnek, vagy csak nem velem,
nem hívnak, jobb helyekre járnak,
én, amint lehet, adok egy esélyt (nem
esést) a siklásnak! Jó a hó, de jobb a
tavasz, menni kéne, de ha választhatsz,
a múlásoddal szemben, tán biztosabb,
ha maradsz… Ez a vén énem volt,
tapasztalt marasztalt, de olyan is,
mint pályán a fűfolt!
- 2026. 1. 9.
Egyszerű egyszeregy
---------------------------
Felvidítanak, ahogy billegnek,
e teletlenedésben is vidáman,
éhesen, és itt talált-tálaltban,
az őszapókák, vörösbegyek,
pintyek, skálázó rigók, verebek.
Néha, héjabarátomat látom,
levijjog nekem, szajkók szajkózzák
meg nem írt versem, ismerik ezt
az életem, egyszerű egyszeregy -,
csipognak, csipegetnek, billentenek
és tavaszvágyón odasúgják
vigasztalón nekem, messzi, fenti
szárnycsapások üzenték; ezt a
májust megéljük még, ha elválunk is,
énekelve, te mindmásra fütyülve -,
tele-beggyel, létszerelmesen!
Egy ilyen vers után
érdemes élnem,
nem csak szajkóznom a létem,
gyötrelmem, keservem,
létlángom, szürkületem,
magamnak köszönöm, s remélem
nektek is lehet, s megvalósulássá
szentelitek velem!
Elég, hogy megírtam, s ti hátha
olvassátok, de nem árt, ha átélitek,
valóságában érzitek, hisz így, ti is
teszitek, s az énzés-érzés csendesül -,
a vers kirepült, a többi majd kiderül,
szerencsével, idővel – Ezzel ennyi a
dolgunk, lehető tehetőségünk, és
oda-vissza kedvünk meghatározza,
hogy ismételjünk, és újraéljük,
vagy fél-halottan hagyjuk abba.
Eltúloztam, illjen csak magamra.
Tőletek meg azt halljam, hogy azt a…!
- 2026. 1. 16.
Zöldülőben
--------------
Gyürkőzik a tetszhalott zöld a hóval,
a betakaróval, lesúlyozóval , majd a
földig hajlik, és alóla hallik, nyög,
reccsen, pattan, de nem törik,
megfelelni, túlélni tanul a tiszafa,
szemben az évenkénti téllel,
magyar-földi jellem-ző a bajra,
s ha nekem nem megy, inkább
önként a földre essem, vetemedetten,
de éljek egyenesen, én-szerintem,
és ha nem sikerül ilyen egyszerűen,
könnyen, itt a versem, ott pár könyvem,
ez is szakítópróba az élet-fámmal,
ideiglenes örökzölden.
- 2026. 1. 19.
Hallatlan
-----------
Morgolódok magamban,
megérte ezekért, én-kényszeredetten,
kifizetetlen, jobblét feláldozottan,
múló voltakban, jött-ment jövőtlen,
veszendő jelenben, köz-érdektelenségben?
Újulandó a múltkori mában,
én a tavaszban; lemenő a serkenőben -,
verselő a teendőben, fehéren a sárban?
Ezért kevéskedjek más-tehetetlen,
öregen, mára alkalmatlan, tiltottan,
lehallgatottan, de elhallgatatlan, na,
ugyan, mi végre? Öntévedt reményben,
hárítva jövőre, ráfogva időre, hogy
sírkert-sikerben, éljek hall(hat)atlan?
- 2026. 1. 21.
Változóban
--------------
Értékeléstől egészítésig,
átérzéstől megértésig,
bajtól, hiánytól, allergiáktól
viszkető szisszenéstől a sajgásig,
oktalan okozatokra fogva,
oda, vissza változ(tat)gatok.
Többet vesztek, kevesebbet kapok,
inkább olvasok, mint olvastatok,
bár rendszeremben, létre-készre írok,
így előre fizetve, halasztva halhatok.
Néha még tervezek, de már a visszát is,
felejtgetek, meg jöhet más máris,
hiszek, szeretek, lassabban pusztulok,
mindezekre ugyanaz az ok;
ugyanazom árnyéka, tető-tette,
feledése, soha felejtése, írása, kihagyása,
megtartója, átadója, öregedő
morze-mása vagyok.
- 2026. 1. 24.
Fohász
---------
Kint a fákon csupa-csupa pólyás rügyek,
ahogy a napot érzik és szívtak egy kis vizet,
felkerekdedednek, pattannak, feslenek
virágnak, levélnek, hogy fotószintézissel
áldozzanak a természetnek, színesedjen
ez az elöregedett, félhalott élet, beszínezzék
a telet, és vén-érzülő, tavaszreményű nekem,
hadd halljam, érezzem, kövessem a tavaszt,
ne csak bámuljam, tegyem is azt!
- 2026. 1. 24.
Tüzelet
---------
5-től, 15 fokig hevesedik kint az élet,
s már az állataim tüzelni kezdenek,
én nem különösebben, mint rendesen-,
csak nézem, zaját, szagát szenvedem
akár, ha sízés nélkül vészelem át a telet.
Jól leszek, sétálok a kutyákkal az erdőben,
futok is pár száz métert, almát viszek a
lovaknak, nagyokat lélegzem, lélekzek,
kis csodák lehetnek egyszer-egyszer,
de nekem magam választotta rendszer,
én-örökös, ön-örömös, hétközszer.
Szóval néha unom, kihagyom, mert kell!
A lovak sajna nem az enyémek, csak
a kerítés felett szeretgetem őket,
bársonyos orrukat, meleg szőrüket érzem,
s nem úgy, mint régen, vágtában a réten,
tán megtehetném, a sí-siklással egyben,
ha kifizetnénk, na, itt bonyolódik az
elérhető helyzet, már csupán így menne,
mégis csak öregszem. A páromé lenne
az érdem, de az öröm csak az enyém,
ahogy az emlék is, akarata, tapasztalata
híján, s ez én-önzés, egyoldalú, félkezes
színtézis szimultán, Bár, akár eddig,
a lehetségesig, megoldom talán. A
boldogságig, nem az esésig! Ez ám a
vészes hibahatár; szeretnékségtől,
a seggre esésig, öregedéstől a vénülésig!
- 2026. 1. 27.
Álom a valóságon
-----------------------
Tudtátok, hogy a törpeharkályoknak
vörös a hasa alja? Egy, itt kopogtat,
hol a házon, máskor a fákon,
kettőt koppant, egyet pillant, s már
repül is, sokáig nem láthatom.
Hajnal felé egy dallal, s egy régi lánnyal
álmodtam, a „Gondolsz e majd rám”-ra,
a szövegre emlékeztem, de a versemre rá,
nem-igen, amit e szeretőmnek írtam…,
köszönöm Echó, Varannai Pista,
és neked, gyönyörű gyönyörös cica,
hogy valaha, telefonban visszaküldted
nekem, ki tudja még mi lehetett volna…,
de akkor nem lehetne e oda-vissza versem,
se fájó, örömes ébredésem, nem emlékeznék
és egy kicsit sem haragudnék, magamra.
De az álom tétova tova, s hol van már
az édes-kéjes, szívszorító, okafogyott csoda?
- 2026. 1. 30.
Maradék adalék
--------------------
Ha szellemkedik a lelkületem,
és üresedik a létem,
öregedésemet, vesztésemet érzem,
legalább írom, míg bírom, vagy iszom,
szeretkezem, akárhogy, élvezem,
megértető pótlékul teremtem,
ha kifordul, cserbenhagy az életem.
Öntartás, alkotás, éltető lényegem,
maradék adalék, maradó kincsem,
élt-írt léttényem; hogy tehetem!
- 2026. 2. 3.
Költő az idővel
-------------------
Aranygolyó görög lejjebb a fényvesztésben,
szépség a lemenő részben,
esthajnal csendes színese az égen,
égi ékteremtés és vesztése végző élménye,
vérző emléke, a fel, s lelétezés rendszerében.
Későn-kelőként a nap végzetét nézem,
és a hajnalok beszámítását remélem…
Micsoda ellentételezés, antagonisztikus kérés,
költőé az időben.
- 2026. 2. 6.
Magányzón
--------------
Néha unalmamban vezetek,
üzleteket nézegetek,
nem sokat veszek, s teszek.
Meglepetések sincsenek,
nincsenek fel, s megismerések,
érdektelen, érthetetlen lettem,
létfogó kötelmeitekben,
köztelenségetekben. Magánzó,
egy lélegző lényegtelenben.
- 2026. 2. 9.
Részben egészen
---------------------
Az észben zöld rész a penész,
s a rügyek, a levelek,
tesz, vesz, ont és ront az ész,
szeretek és keseredek,
nélküled-veled.
Részekből áll az egész,
s a részek néha részletek,
az egész is rész neked,
s nekem egészek a részek.
Szerelmetes tettek helyett
verselek, számomra így a kész,
máshogy ént, kész egészet
veszíthetek. Ezért csak
részletekben, részben egészen,
s nem (el)képzelt egészben,
lehetek neked!
- 2026. 2. 12.
Kín-röhej
------------
És hogyan vagyok én ma?
Ahogy a bon-jour cseppet
megfogja a fityma!
- 2026. 2. 15.
Kutyásan
-----------
Lesem a kutyákat,
násztánc előkét ugrálnak,
szaglásznak, jeleznek, pisálnak.
Nagyon, nem irigylem őket, hisz
nekem könnyebben megy,
s hála, gyakoribban,
ha nem is szaporábban.
Bár néha kín-nevetve kesergem,
tenyészkanból tenyésztő lettem,
azt is fél pénzért, fél-feketén,
szükségesen a szűkségben.
Ma, még csak nézhetem,
és este én teszem -,
majd morgok hozzá,
vagy vonyítok,
ha a hatást szégyellem!
- 2026. 2. 16.
A sodorban
--------------
Ódon dolgaimat gányolgatom, szerelgetek,
bizakodom, bizonykodom, szeretgetek,
létből, légbe írok, kinevetek, visszasírok,
nem érdekel a holnap, ha ma süt a nap,
a jövőben jövőtlen indok az ok.
Azért, ezért rohadt helyzet, kapok,
s fogyok, vesztek, a készségek kétségek,
ifjú újuló tudattal vén-véggé öregszek,
a dolgok elmennek, a versek tán maradnak,
így, ezeim vannak, becsülettel becsüljétek,
nesztek!
- 2026. 2. 19.
Eltépett recipe
------------------
Repedezik a kéreg a számon,
mélyülnek mellette az idő és gond árkok,
múltamat dicsérem, jövőmet szánom,
a mával összevesztem, üresen utálom.
A bokám fájogat, utánozza az agyamat,
romlik a szemem, és ja, az emlékezetem,
a téllel öregszem, s az a röhejes baj,
hogy mindez általános rendben,
fogyok remélve, értem és helyette(m),
eltépett recipe jelenem jele,
megszokott lesz , majd iszom vele.
Ez van velem, koromtalan hetvenkedem,
voltomat játszom, járó jómat most akarom,
s várom, ami tovább, és jóvá jól van,
megérte folyamatban kívánom, s kiáltom;
hiába időtlen álom -,
már régen döntöttem, élvezem!
Vagy zárom!
-2026. 2. 24.
Esés és esély
----------------
Ahogy a hó szürkül, roskad két nap alatt,
én, isten tudja mennyi miatt,
és mit mondjak, küzdjek, vagy hagyjak?
Esés, vagy esély?
A hóra enyhülés jön, tavaszremény,
hisz már impresszió a tél kéje a jég -,
nekem múlás, hanyatlás a vég kezdetén,
kis győzelmek, nehéz szinten tartás,
a mérkőzés vége felé(n), gyerünk baj-nok,
reményt nyerhetsz, - időt nem -,
esélyt a képzelet leképzett meccsén!
ha esést, se add fel, csak kivédd,
életversezz, tedd, élvezd, kiéld,
amit a döntetlen ér!
- 2026. 2. 27.
Hétfőn, későn
------------------
Beszűkült, beszürkült e nap,
persze, hiszen hétfő van -,
felmelegedés, bár csak halvány,
eső nélkül talán megúsznám,
dolgom, kell-em akad, marad,
most próbálom itt a fontosabbat
létfenntartáson kívül, fent-tartás
nélkül -, belül, felül, érvényül,
fizetésül. Olyan ez a február,
mint egy vén mostoha,
holt havával, ki sem próbált
jójával, a tél öregszagával,
nyikorogva nyíló ajtó a tavaszra,
de kétszínű, télértelmű,
a természet zavara -, kicsit hasonlít
rám; szeles, teles nyármaradvány,
együtt értőn, érzőn, későn,
halálárny a tavaszcafat csábító farán!
- 2026. 2. 30.
Kellemetlenségek
----------------------
Eltűnt egy számla, bejött a
kikapcsolás vádja,
intézni fogom, ha tudom,
mint minden ilyet, páromi
segítséggel, köszönettel,
szégyennel, idegeskedéssel,
összekuszált, létvesztéses,
felejtős, lény-ölő öregedéssel.
A bontóban nincs alkatrész,
talán, használtabbat kapok,
és 2. napja nem hív vissza a
lányom. Úgy hallom lesántult
a párom, és így a vágyam is -,
fekszünk majd egymás mellett,
és én leszek, ki enged -
Sok kis szar, de én utálom, mert
okomfogyott ügyefogyott lettem,
szeretet-segítséggel létezem,
és ez dupla pofon
kor erodálta büszkeségemen.
- 2026. 3. 1.
Prognózis
-------------
Hátam mögül kicsillant,
pasztellt kerget, fényez a nap,
felhőt pirultat, távlatot fest,
tél szürkéjére alapozza a kéket,
s így percekbe foglal egy
emlékezetest. S a tavaszvágy
tudja a dolgát, már aranyozza
a változást, izgatja a rügyeket,
gyökerekbe folyatja az életet,
képzi, bár a télvég még őrzi,
március szusszanását.
A beetető szellő illat és madárdal
foszlányt rejt rest érzékeimbe,
szemeimen át szívembe, eszembe,
nyílik az egyik, a másik röhögi;
nem veszem be, se szaglásod,
se hited, csak reményed és
menekülésed szépít csodafészket,
de a tetejére ernyőt fabrikál.
Az is kell, meg a létnedv is,
tavasz forradalma létrobbanás,
krízis, a langyos, lágy napok,
s a kisimult alapok májusra várnak.
És köszöntő szótagjaim közé
kérdőjel áll, mert a természetváltó
alatt összecsap a vágy, s tapasztalat,
a csalóka impresszió, s múló magad,
de jól érzed, érted, kéred létegyesülésed,
mert kirügyezett, s majd virágporba
ragad, szóba szentülésed e hirdetés,
plakátdarab, maradó létmementó,
néhány, miket a szél széthány,
tétova, csélcsap szavad!
- 2026. 3. 4.
Szeretetes lét-hendikep
-----------------------------
Nem hiszem, hogy jóra lennének,
kik okai e zsebráknak, vesztésnek,
- mert csak pénzkereset az ítésznek -!
S akik a költőtől élet-verset,
csiszoltat, vagy nyerset, jól értenének,
szeretnének, és vennének, mert erre
csalt az élet, és miattuk mégsem -,
lehetőséget, nyereséges tehetőséget
vesztek, örömszerzés helyett ürömnyelést.
Lehet, hogy farokrázós szórakozás,
be-indítvány ez a rokoni másnak,
nekünk meg általunk felajánlott, és
kiajánlott, ilyenformán kiváltódott élet.
Ezért vigyázz, hátha kényük-kedvük
létlényeget hibáz, mert mire „megérsz”,
megöregszel, nem keresnek, sem
találnak, és ha így vers-tettel nem leszel,
nincs értelme, az átjátszott halálnak.
Mint e szeretetes léthendikepnek,
álom-ábrándnak, vagy elátkozásnak!
Árának, tán hiányának, a benned maradt
eredendő zsenialításnak, az így kiszúrt,
felfújt léggömb sivításának!
- 2026. 3. 7.
Szentenciák
---------------
Semmi sem könnyű,
még könnyűnek lenni sem!
Pláne kitöltőn áttöltő költőnek.
Ne csak a létezés értelme vesszen
verstelen, eredője, öröme az értőnek,
s költőjének egyült, közös színtézis,
akkor is, ha egyoldalú krízis, lehet a
véletlen életlen élettelen vicce, hogy
lényegéhez eljut e, és megélőjének
lesz e közön(y)ségével közössége.
Szerencsére először megtenni kell!
Ha több vagy, a többen több baj lesz,
ha kevesebb, azt legalább élvezd!
A legtöbb benned közös -,
ha felismered, érted, éled, edzd, élezd
egyéniséged, ne hidd, hogy mindez
mindenkivel kölcsönös, s nagyon hidd,
hogy lesznek kikkel értelmesen érdemes.
Tedd, amit neked kell, és úgy, hogy szeresd,
ne bánj meg sokat, szégyellj keveset,
s ha elvégezted, fogadd el az ennyit,
éld jól a kimértet, s ha magadba mérted,
párold, fűszerezd, add és edd.
Ne csak lélegezz, lélekezz, alkoss,
hogy másoknak magadból fordíts,
és egyél, igyál, szeretkezz,
élj becsületben, halj meg időben,
ha így, többszörösen szépen!
Adj, fogadj, és hass, ha arra vagy,
ne vesd, de nevesd a szentenciákat!
Emléket, mosolyt hagyj,
könyveket, ne könnyeket,
s akard, hogy így, itt ragadj!
- 2026. 3. 9.
Hó-hasonlat
---------------
Elcsöppen a fákról a hó,
eső és pár fok a hó rontó,
nyomokban még fehérít,
már csak a hegyvégen, itt,
kár is, de jó, tavaszit az
új életvágy, segít a búcsúban,
hisz csúszkálnék még egyet
legalább, ha jár még sífelvonó
ott-jártamban, a tűnt vágyak
gondoltában. Emennyi elégben
ülök, írok házam melegében, s
nincsem elegében, sokmindenre
várok, és hiányzok magamnak.
Sokat kéne tennem, mielőtt
elhülyülnék csendben,
dolgok, gondok vannak,
a csodák sajna kihagynak, csak ha
tűntek tűnnek fel, hogy voltak,
most a lét, február végi hó-hasonlat,
nem ott fehér ahol kéne,
nem kitartó, úgy megy végbe.
Tavaszodnék, ha a jegek, s a lettek
újra nyílni hagynak. De addig,
az is elég, ha közben, ahogy
én is teszem, koccintanak velem,
vagy hó-helytelen tavasz-lesben,
engem olvasgatnak.
- 2026. 3. 12.
Etetés közben
-----------------
- Ócska próba, billent a rigócska,
télutója futó tavasztréfája, vagy
a tovább indoka, van még egy
feles, jelmezes hónapja,
különben is a kora-tavaszka
a tavaszforduló mámoros fattya,
s ezekben a hirtelen időkben
az elfogyó tél régen nem láthatta…
Ugyan, a franc sem akarja,
rohadt erőszakolója, ének nélkül,
a vén kéjenc tél, a hajnali fagyokkal
orvul megugrotta…! Fütyülünk rá,
az idő majd felpofozza!
Bravó, rigó, ült a pletykás próza,
de most már zene kell, hogy e
hallgatag haverod, etetés, röhögés,
köhögés helyett az új élet
gerjedt-szentelt indulóját hallja!
- 2026. 3. 15.
Az elvesztés felejtésére
-----------------------------
Halál ellen, és előle loholva,
bűzével kezemen, ízével számban,
csakhogy felejtsem, úgy sincs hova,
hogyan mentsem. Nekem is végem
lesz majd, bár bízom, felejt még a
szeretettelen mostoha, remélem
átejtem, ha övé is a testem,
továbbél emlékem, lelkem, versem!
A kutyám halt meg, ezért vagyok oda,
de fájóan tisztázom magammal,
kezelhetetlen, vak gépezet ez,
vagy én vagyok ostoba.
Persze rendszer-rész -, de csupán
annyira, mint fejemben évül az ész,
én-átfordító közömbös csoda, és
ez is csak esélypótló, még-lét vesztő,
nyerhetetlen, így értelmesen értelmetlen,
időtoló, csattanó-csata!
- 2026. 3. 18.
Így is lehet lenni
---------------------
Öregesen, néha koravénen,
hasonult tárgyaimmal,
készpénzben szegényen,
tengődve, edződve,
de lényegeimben keményen,
szeretkezve a lét szeretetében,
a válaszút végéhez értem.
Megértem, ez a létezésem,
éltem, írtam, ennyi a részem,
és amiért tettem, a vége nem az
én döntésem, így is lehet lenni,
hátrafelé menni..., könnyítsd meg
Isten, a könnyűekkel is nehézségben!
Emberim mellé eszközt, megértő
értetésben, szeretném megérni,
hogy megérte lennem! Nekem már
nem megy jobban, szebben,
hogy továbbéljek versben,
ezt azért én-szintén, felemelt fejjel,
imákból, szitkokból kölcsönveszem,
egyszeri lét-egyszerűen;
köszönöm, hogy élem!
- 20126. 3. 21.
Anonimen
-------------
Várjunk, vágyjunk, kiálljunk,
jön, lehet, mehet,
ki, be, el, a lehetségesbe,
reményünk, jobblétünk, álmunk.
Aztán jöhet megint körbe, míg
van mit megéljünk, kitaláljunk,
de csak lényemi lényegit a létembe!
- 2026. 3. 24.
Elrendeződve
-----------------
Az élet egy csalfa vélet,
és ha végig éled,
becsapó csattanó a végzet!
Ha a vég utáni véget nézed,
másoké, vagy sem,
tetted, s a miérted!
- 2026. 3. 27.
Állapot
---------
Szeretem, ha kell a szeszt, s a szexet,
de már jobban a teát és a verset,
vég-áll-apo(n)t, erről minek többet,
leírtam, s magamhoz nyúltam,
és ittam egyet!
- 2026. 3. 30.
Csókos tavasz
------------------
Nincs nagy baj, csak a
megszokott kiszökő jaj,
és kevesebb a haj.
Talán a tétova ide-oda tavaszka,
s a hullámzó sors-sorok
show-talan sava
hajt e ilyen, olyan hangulatba.
S az elkerülések és veszteségek,
a tükrök ellenségessége,
az időtlenítő idő ellenére, hisz
soha ily soka -, s jobb volt dolgok
hiánya, s az idősödés hibája
húz e megalázó múlásba,
a tavasz sarába, fogcsikorgató,
humor-oltó, jó szófosztó,
kénytelen megalkuvásba,
a lelét szuvas fogú gyomorszagú
csókköteles szájára! Másra sincs,
rég nincs csók, még van rá pót,
jöhet a tavasz becsapó,
csélcsap kicsapongása!
- 2026. 4. 3.
Versrészlet a tavaszrészről
----------------------------------
Fészkelődik a tavasz,
óvatos, nem robban, ravasz,
még nem forr, de jövőrügyekkel,
hajtáskezdeményekkel indít,
a nap, s a szél segít, lázit,
s e létáldott gyermek cicázik,
a kitelő világ virágos szépségével!
- 2026. 4. 6.
Hasonulás
-------------
Az ablakban kéziratköteg,
régen gyűlik, s félek,
ahogy a fiókba, s később
az internetre fogy, az majd
miképpen fogy? A most,
a légycsapót tartja meg -
Két naponként három
laponként küldöm fel e
felgyülemlettet, jócskán késve,
de idővel mélyülve, reményt
erősítve, egy biztos, egyre több
legyet talál(ok), s ez már
bizonytalanság a majdani,
hamari olvasásban,
Értem, és tehetetlenedve nézem,
verseim sor(s)a vélelem,
a légycsapó meg jó helyen van.
Legyen a légy csak versben,
furcsa hasonulás helyben, időben,
ahogy e vég(e)zetem, légy és
lény-lényegem remélt végtelenében
összeegyeztetem.
- 2026. 4. 9.
Szomorkás megemlékezésem
---------------------------------------
Mulatva múlattam a belém nőtt időt!
Énekeltem, könnyezve, részegen -,
a múlttal törődtem összetörötten,
pezsgővel kergettem félre a jövőt.
Percet-verset az ismeretlenre,
minőséget a mennyiségre,
enyémet a reménylett miénkre.
Túl sokat a kevésre!
- 2026. 4. 12.
Valami csak kell…
-----------------------
A kismacskák nyúzzák a dogot,
majd hozzábújva elalszanak.
A dolog jobbik oldala, remélem
így is marad, bár…, e kapcsolat
éppeni, majd halad és válik,
az idő a sínein szalad. Meg kell
ismerjelek, hogy kialkossalak,
a csak ráfogástól sértődnek,
és sértenek a szavak…
A költő és a dog, a döntő dolgok,
maradjunk a mostnál, a képzelet
fényez és absztrahál, a kopo(tt)nak
s az őszülőnek, elvisel(het)ő
szükséglet és szájon át vett
lélegzettel, összebújás jár!
. 2026. 4. 15.
Leszavaztak sajna
-----------------------
Vér és ész diktálta lelkem szavazata,
Tapasztalat, összetartás szavatolta,
az összes többi mégis félretolta,
s nem a nemzeti oldalra -
Háttérhatalom, pénz, fellázadás okozta,
a plebsz meg a média kimódolta.
Én a magyarok Magyarországára szavaztam,
megtettem, amit a köztől is megkövetelne a haza!
- 2026. 4. 16.
Tétova panaszka
---------------------
Én nyugtalan nyugdíjtalan vagyok,
maximum nyögdíjas, öregkori
járulékos, aktívan passzíva.
Sorsom vége a kígyó farka,
még annak is csak dühös, nem
mérges, le-élet által kiegyelt fogú
mivel harapna…,
majd minden jót megkaphattam
volna, de a hétköz-rossz eltakarta,
így is adós maradtam, emlékért so(ro)kba,
azért, amiért fizetnék, ha tudnék,
ez az életvég kilopta.
Az, meg az azért abból, másnak sem jó,
versek, s létizzadt életrészek, unottan kidobja,
bár vér-tintás marad a marka -,
sajna az isten dolgát,
az ördög átlagolja!
- 2026. 4. 19.
Kutyálkodva
----------------
Szomorú a szuka, és én is nagyon,
hiányzik, hibádzik mindennapos elmúltam
a Folti kanom, sajnálkozásom, részes okom.
Jön majd újabb, kölyök, vagy növendék,
de a most-múltat szívembe martam. S az új
az utolsó lesz, ezért, mint hajdan, a majdan!
- 2026. 4. 21.
Tavaszidő
-------------
Magátadós, vadóc tavasz lesz ez,
de létezünk, és leszünk,
s a sok köz között az enyém is akad,
szép meglepetés mi létlényeget fakaszt,
addig e évszakrész létrészletet szépít,
bár bukdácsol és bujócskázik,
bujálkodna a tavasz! Neki megy és szabad,
nekem, mismásolása marad, és szavak, de a
szeretetből szeretkező is szerelemre (sz)ámít
és napjaiba hetet tömörítne a hetvenkedő!
- 2026. 4. 24.
Hirtelen végtelen
----------------------
Sokáig bőrben jártam,
izzadtam, fáztam,
dús hajjal, le se szart bajjal,
éltem, írtam, áradtam, alkottam
nevelőimmel; a szerencsével,
s a valósággal. Máshogy, mással.
Most használt farmert hordok,
szintetizáltat színtelenül mondok,
leértékelte(ke)n élek, értékvesztve
érzek, kapcsolatból pótoltatok.
A vers, ami enyém maradt, - mert
hogy el nem adtam -, a szexszel,
szesszel, önhittel, jól-tettel,
kitöltött, elköltött létlényegemmel,
és ha nem is merek remélni, hinni,
tudok tenni, írni, örülni, szeretni,
s mert több-síkon léteztem, így is
szeretnék maradva menni,
hirtelen végtelen önmagamat lenni!
- 2026. 4. 21.
Kifutóban
-------------
Vesztettem, ültettem,
jó-jövőt, talán fenyőt,
kértem, köszöntem,
alkottam, szeret(kez)tem,
reményt ismételtem,
szerencsét metszettem,
időt szédítettem,
erőt erőltettem.
Elhagytak az eredmények,
és verskezdetek éltetnek,
magamat, magomat szórtam,
egy-helyemben futottam,
ennyire jutottam;
addig vagyok, amíg írok,
létlakat és szükség fogott,
izomlázas azértislét,
esett esély voltam.
Siker-siketségben élek
végzet félet nem a végem,
vész-versenyzek futópadon,
versversengek kifutóban.
- 2026. 4. 24.
Tor-túra
----------
Tortúra ez a tavasz, kis szünetekkel,
vesztéssel, eséssel, elmúlással, kimúlással,
de újuló természettel, Erdéllyel, kiskutyával,
csak sajna az arány halvány vigaszával,
kevés az esély jobbra, balra ment a sok balga,
és aggódhatnék; szaródásból kutyaszarba,
évülésből vénülésbe, tehetősségből lehetségesbe,
élésből érzésbe, dagályból aszályba,
nemzetből népségbe… Nem láttam előre,
a vérből var lesz, a rossz váltásból baj,
mi nem fogy mint a haj -, júdás-effektus,
vagy lázadás-vágy tette, legyenből, lettbe,
s most kényszeredve, háthából bili(ncs)be,
e romlottat öklendezem versbe!
- 2026. 4. 27.
Öregcsélek
--------------
Öregedek, öregcsélek,
holdra változok, napra születek,
s lehetek így, míg nem leszek?
Túlozgatok, reménykedek…, hogy
kimaradok, kiabálok, kilábalok,
tagadgatok, terelgetek,
megegyeznék, felejtgetek,
megalkuszom, ön-becsapok,
örök ki-ki átok, mit tehetek?
meséljetek, hazudjatok!
- 2026. 4. 30.
Nehéz képzelgés
---------------------
Mi rosszabb; a hosszú nélkülemi haldoklás,
vagy az elmúlás helyetti ön-megoldás?
A végre, kivárt válasz, vagy a tudatos választás?
Egyik se, még mégse, legyen, ki vágja, egyengesse!
Értem, velem ellenkezve, a hitetlent hitesse, elvárja,
élhessek, lehessek létem vigyázója, bárdja!
Az első nem jött össze, a második mindkét értelmében -,
Végeredményben, mint mindent életemben,
most is elsiettem, vagy túl sokáig vártam…
Mégis a hal, s nem az ál, a jobb a halálban!
- 2026. 5. 3.
Keseredetten
----------------
A baj és a gond összejöttek,
szaporodnak, fölém nőttek,
Minden robban a tavasszal,
nem válogat gondokkal, bajokkal,
kezdődött a vesztes-terhes válasszal,
változtató szétválasztó választással,
bizonytalansággal, az adódott
problémákkal, rosszra változással,
hiába, a politika a pokol lika -,
tehetetlenséggel, adult hiánnyal.
Na, kiköhögtem, öregesen,
megrögzötten kiröhögtem,
éles (v)éleményem. Én is
már hetvenkedem, de kamaszhittel
reménykedem, még rendbe jöhet, és
jó is lehet, csak engedd, ha mégis vagy,
(vártalak, hogy áldjalak,) hogy
rám-illően, felhasználhatóan
megélhessem!
- 2026. 5. 6.
Fáradt egyszerűen
-----------------------
Vörös pille libeg, billent,
elszáll, vagy marad, míg lehet.
Együtt-egyedül, ha a szeretetlánc szakad,
de az új is meg, s tán túlvalósul,
a valóság idő-fakul, s az ok okozatul.
Hagyjuk egy-másra, tán a döntnökre,
gondolj a bajokra, délibáb-szerelemre,
tégy, ahogy kell, csak én,
fáradt egyszerűen, ne legyek ott benne!
Kivérzett vég, vagy út az újra,
a közönséges közönységtől,
külső – belső presztizs harcra?
Az én soromba az ő sorsa,
rég nem szűz, de nem is kurva.
Létleves, és szűk szükség űz,
bár, ha nincs jobb, ez tán
nem lesz rosszabb, meg az édeskésnél
bírhatóbb a fanyarabb,
Kezdjük újra? S humor a fújra,
így is, úgy is közös időkutyánknak
már csak a farka mozgalmasabb,
s az is üt -, de tudd, mit kell tennünk;
le-fekvőkbe nem harap!
- 2026. 5. 12.
Múlik a rossz is
--------------------
Múlik a rossz is, rosszabbá romlik,
szeretet-krízis, kényszer színtézis,
de hátha harmónizál a rendszer,
ha a hamis változás is játszik
egyszer, kétszer, elégszer,
az idő kénye-kedve, vagy oda se
figyelése dönti el, a javakkal
az egyensúly mikorra áll fel,
még használó életedben, vagy
csupán purgáló emlékezetben?
Megbékéltünk, eggyé éltünk,
ültünk csendben egymás mellett,
egy délelőttöt, s az estet,
a szeretet felnevetett és csak néha
esett meg…, de az is vesztett.
Ki-béke, kékmadártól lekékülés…,
kellünk még, termős–porzós feledtetés,
jól-tettünk és tovább-reményünk hitelén,
s mint az éjhalált a fény,
beragyogjuk egymás szemét,
cseresznye és esélyszüret idején.
- 2026. 5. 15.
Természetesen
-------------------
3 vörös pille őrülten keringőzik köröttem,
míg éledezek verssel, a kertben,
na, ebből több létszerelem, igen-nem-zés lesz,
s így nekem is főbb, szebb, élvezetesebb,
hedonista voltam mindig, s leszek, míg
tehetem, tettben, versben, e letermettben -,
egész maradék, gyom, dísz, gyógy,
cickafarknyi életemben!
- 2026. 5. 18.
Ha nincs mit
----------------
Ha nincs mi lényegit tennem,
teszem, ami szokásos a hétközszerben,
ha nem is létköz-szarban, de szenteletben sem.
Szél az van, a magamét, a reggeli szabadot
a szabadban -, én is bele hagytam,
hozzá még a nap fényjátszmája, és esőnap-terhes
bárányok és rétegződések kibicelnek,
takarva csalnak, létjátékán a természetnek,
és az épp ilyen élet propagandájának,
a nyár-eleji szépészetnek.
Ahogy a sugárkák, és tőlük a díszletek,
fény-szín részletek, kikandikálnak,
már gyönyörítve színesítenének, de
inkább ránk hagyják e felhő-harcos gondot,
s úgyis tőlünk lesték el a dolgot -;
parázskodva paráználkodnának egyet.
- 2026. 5. 21.